Dilemmázok.

Egy ideje engem is elért az a dilemma, amit sok blogtársamnál olvastam már korábban. Mégpedig az, hogy mi legyen a blogommal. "Hivatalosan" van 119 követőm, aminek nagyon örülök. Gyakorlatilag viszont alig érkezik komment egy-egy bejegyzésemhez. Azt a keveset is ugyanattól a néhány embertől kapom. Félre ne értsetek, nagyon köszönöm ezeket is és hálás vagyok azért, hogy vannak olyanok, akik tényleg kitartóan olvasnak és veszik a fáradságot, hogy megosszák velem a véleményüket. Igazából önmagában nem is a kevés hozzászólással van bajom, mert őszintén szólva én sem vagyok egy "kommenthuszár", van olyan blog, amit már évek óta követek, szeretem olvasgatni, nézegetni de valahogy mégsem jutok el odáig, hogy írjak is egy-egy bejegyzéshez. Ami inkább elbizonytalanít, az az, hogy nem tudom az okát annak, hogy miért van csak elvétve komment a bejegyzéseimnél. Ha "csak" annyi, hogy mindenkinek kevés az ideje arra, hogy az olvasáson túl a gondolatait is megossza, azt megértem. De az is lehet, hogy már szinte senkit nem érdekel, amiről írok. Szóval most töröm a fejem, hogy van -e értelme a folytatásnak, kíváncsi -e még egyáltalán valaki rám, a hobbimra, és alkalomadtán a családomra. Néha olyan érzésem van, minta csak magammal "beszélgetnék". Persze ez sem baj, mert hónapok, évek múltán jó visszaolvasgatni, hogy mi minden történt velem, vagy miket készítettem el, de azért mégsem az igazi...
Agyalok, hogy ezentúl inkább csak fotókat mutassak és ne írjak semmit, vagy egyszerűen töröljem az egész blogot. Tanácstalan vagyok. Kérlek, segítsetek!. Arra kérném azokat, akik úgy érzik, hogy valóban érdekli őket a mondanivalóm, legyenek szívesek jelezni ezt nekem egy kommentben. Kérem, hogy most az egyszer azok is írjanak, akik máskor nem teszik, de egyébként olvasni azért szoktak. Csak azért, hogy tisztábban lássak. Nagyon köszönöm előre is mindenkinek!