Beneveztem...

... én is Eszter játékára. Az egyik mintája apró részletét felhasználva készült ez az üveglencsés nyaklánc.

Egyelőre csak ennyire futja időből Zsombi mellett, aki egyébként tündéri jó kisfiú. Éjszaka kétszer ébred, de evés után magától visszaalszik, vagy minimális ringatás után. Persze a hasfájás nem kíméli őt sem, de szerencsére nagy nyögéseken és tekergőzéseken kívül komolyabb sírást nem okoz. Épp ma 5 hetes, pedig szinte még most született. Azért az elmúlt időszakban nem unatkoztunk. Kezdve azzal, hogy 12 órai vajúdás után császármetszés lett a vége, amit akkor már egyáltalán nem bántam. Zsombika ugyanis nagy baba volt az én 160 cm-emhez képest, ezért nem fért ki, ráadásul magasan is volt, nem akart lejjebb jönni. De nem bánom, hogy műtét lett a vége, inkább ez, minthogy valami baja legyen neki (is). Amin nagyon megdöbbentem, hogy szülés után a 4. napon hazaengedtek bennünket. Nem tudtam neki felhőtlenül örülni, mert sejtettem, hogy itthon be fog sárgulni. Be is igazolódott a félelmem, így a 6. napon mehettünk a gyerek szakrendelésre, vérvételre. Akkor megúsztuk a gyerekosztályt, nem volt akkora a bilirubin szintje, hogy benn tartsanak kékfényes kezelésre. Viszont egy hét múlva, amikor már azt hittük, minden rendben lesz, egyszer csak belázasodott. Nem tudtuk neki levinni sajnos, így mégiscsak a kórházban kötöttünk ki. 5 napot voltunk benn, hát nem volt egy leányálom. Húgyúti fertőzést állapítottak meg, úgyhogy antibiotikumot kellett neki adni. Szerencsére most már jól van, hétfőre talán meglesz a kontroll vizelet vizsgálat eredménye, bízom benne, hogy negatív lesz. Szóval kis bölénykém élete elég kalandosan kezdődött, bár szívesen kihagytam volna az ilyen izgalmakat. A héten viszont kihasználtuk a jó időt és nagyokat aludt kinn a jó levegőn. Kár, hogy jövő hétre már hidegebbet mondtak...