Translate

2012. október 30.

Dilemmázok.



Egy ideje engem is elért az a dilemma, amit sok blogtársamnál olvastam már korábban. Mégpedig az, hogy mi legyen a blogommal. "Hivatalosan" van 119 követőm, aminek nagyon örülök. Gyakorlatilag viszont alig érkezik komment egy-egy bejegyzésemhez. Azt a keveset is ugyanattól a néhány embertől kapom. Félre ne értsetek, nagyon köszönöm ezeket is és hálás vagyok azért, hogy vannak olyanok, akik tényleg kitartóan olvasnak és veszik a fáradságot, hogy megosszák velem a véleményüket. Igazából önmagában nem is a kevés hozzászólással van bajom, mert őszintén szólva én sem vagyok egy "kommenthuszár", van olyan blog, amit már évek óta követek, szeretem olvasgatni, nézegetni de valahogy mégsem jutok el odáig, hogy írjak is egy-egy bejegyzéshez. Ami inkább elbizonytalanít, az az, hogy nem tudom az okát annak, hogy miért van csak elvétve komment a bejegyzéseimnél. Ha "csak" annyi, hogy mindenkinek kevés az ideje arra, hogy az olvasáson túl a gondolatait is megossza, azt megértem. De az is lehet, hogy már szinte senkit nem érdekel, amiről írok. Szóval most töröm a fejem, hogy van -e értelme a folytatásnak, kíváncsi -e még egyáltalán valaki rám, a hobbimra, és alkalomadtán a családomra. Néha olyan érzésem van, minta csak magammal "beszélgetnék". Persze ez sem baj, mert hónapok, évek múltán jó visszaolvasgatni, hogy mi minden történt velem, vagy miket készítettem el, de azért mégsem az igazi...
Agyalok, hogy ezentúl inkább csak fotókat mutassak és ne írjak semmit, vagy egyszerűen töröljem az egész blogot. Tanácstalan vagyok. Kérlek, segítsetek!. Arra kérném azokat, akik úgy érzik, hogy valóban érdekli őket a mondanivalóm, legyenek szívesek jelezni ezt nekem egy kommentben. Kérem, hogy most az egyszer azok is írjanak, akik máskor nem teszik, de egyébként olvasni azért szoktak. Csak azért, hogy tisztábban lássak. Nagyon köszönöm előre is mindenkinek!

21 megjegyzés:

  1. Szerintem majd minden blogolóban felmerül ez a kérdés...
    Sokszor és nagy örömmel jövök hozzád, de írni (piruló arc) ritkán írok... Bocsi...

    VálaszTörlés
  2. szia,én mindig olvaslak,mert érdekel,mit csinálsz,hogy vagytok.Valamikor rr-ben himeztünk együtt,teáskannás,járműves,éstalán még az agyalkásan is.

    VálaszTörlés
  3. Szia, en nem követlek, de neha olvaslak. Szerintem a kommentek szama attol is függ, hogy az ember lanya mennyit kommentel masok blogjain. Ez olyan "befektetes", ami megterül. Masreszt a kommentek szamatol függetlenül nyomon tudod követni, hanyan olvasnak. En ugy vagyok vele, hogy ha olvasnak, de nem szolnak hozzam, akkor is van ertelme a blogirasnak (a naplojellegen kivül).

    Na, es most majd meglatom, igaz-e az elmeletem es hozzamszolsz-e...:D A, ne vedd kenyszeritesnek.:)

    VálaszTörlés
  4. Olvaslak, mivel nagyon tetszenek a munkáid.
    Csilla

    VálaszTörlés
  5. Szerintem nem kellene abba hagynod, hisz mindig van, aki megnézi, esetleg fűz hozzá néhány gondolatot. Én van amikor megnézem mit csinálnak mások, és úgy gondolom, majd később írok , de azután elmarad. Többször az tart vissza, hogy még mindig vannak blogok, ahol nem kapcsolták ki a szóellenőrzést. Amikor már harmadszorra sem jó, elmegy tőle a kedvem.

    VálaszTörlés
  6. SZia!
    Azt hiszem belenyúltáűl a dolgo mélyére.:-)) Szerintem ne töröld a blogodat...én is olvaslak. Én is irom a blogom, és náélam sem kommentel semmit. Pedig én már kipróbáltam azt is, hogy több helyen is kommenteltem, hátha nálam is lesz majd néhány visszajövö ...nem nagyon jött be.

    Erre viszont azt találtam ki, hogy nem másnak irom a blogomat ( bár jól esne nekem is a visszajelzés), hanem magamnak és a gyerekeimnek...ha érdekli majd egyszer öket, hogy mit irok és mit csináltunk.

    SZóval: szerintem ne törödj a követökkel, meg kommentekkel...majd egyszer visszatérnek azok is.

    AMúgy szerintem az FB (is) az oka. Ott egyzserüen nyomaz ember egy lájkot. Vagy beszúr egy képet és ir mellé egy mondatot...de a blog akkor is sokkal értelmesebb elfoglaltság. Jobban megéri.:-))

    Legyen nagyon szép napotok!

    Puszi!

    Csilla

    VálaszTörlés
  7. Batorba! Szívemből szóltál. Én speciel egyáltalán nem másoknak hoztam létre a blogot. Csak hogy minden mozzanatom le legyen jegyezve. Én nem is várom a kommenteket, de ha jönnek, és ráadásul pozitívak, azoknak nagyon örülök. Viszont számomra a világ kitárult a blogozás által, aminek ugyancsak nagyon örülök. Megismertem egy csomó nagyon jó embert, és egy csomó olyan technikát, amit nem ismertem korábban. Szerintem ne töröld a blogodat! Magad miatt ne!

    VálaszTörlés
  8. Leírták a lányok az igazságot.... Sokat elvesz ráadásul aFb..ott tolonganak...én is próbáltam, nem lehet követni... A blogunk sokkal személyesebb.Én azt hittem sokáig hogy amit csinálok azzal van a baj...de több félét is próbáltam feltenni és sokszor alig van megjegyzés...tehát nem én vagyok okvetlen a hibás... De sokszor van az is ,ahova ír az ember nincs reagálás,nincs visszajelzés akkor meg minek írjon....Fel lehet a kérdést úgy is tenni hogy aki ír nekünk, mi írunk e a blogjára???ügye ez is kölcsönös...Tehát felmerül írjak megjegyzést és írjak e blogot....Ha szíved csücske írd....mind többen is írjuk......

    Nem térek ki a sok jó oldalára amit itt a lányok említenek ...már ezért is megéri írni...és folytatni..

    VálaszTörlés
  9. Szia Adri!

    Én is olvaslak, és én (is) alig kommentelek....
    Nálam is egyre kevesebben vannak...
    Én azt vettem észre, hogy a kommentek és a mutogatott kézimunka arányban vannak egymással.
    Magyarán: mikor feltettem a Titanic-ról a kész fotót, akkor tök sokan írtak, mert tudták milyen sok munka van benne. viszont ha csak egy apró valamit mutatok, pl. egy RR-t akkor nem írnak. Ezzel nincs semmi gond, én is úgyanígy teszek. Ha meglátok valakinél egy olyan munkát, amiről látom, hogy hetek-hónapok kitartó munkájának eredménye, akkor nem megyek el melette szó nélkül
    Amire még megpróbálok odafigyelni, hogyha valaki a magánéletével kapcsolatban valami nagy hírt oszt meg (gyerek lesz, meghalt valakije, stb) akkor igyekszem ilyenkor is írni valamit.
    Abba ne hagyd a blogolást!
    puszi

    VálaszTörlés
  10. Szerintem az emberek (néha nekem is) a kedvét gyakran elveszi ez a nyűg, amivel a kommentelés mostanában jár, capcha-k meg jóváhagyások, meg bejelentkezés, mind mind kicsit körülményes. Nem vagyok nagy közösségi oldal rajongó, de a facebookot ezért jobban szeretem, mert ott egy "lájk"kal kifejezheted a tetszésed anélkül, hogy bármiféle plusz dolgot kellene tenned. Tudom, ez már nagy luxus, de ez van, elkényelmesedtünk :)) Ettől függetlenül, én szeretlek olvasgatni, örülök, mikor tudsz írni (mert tudom, hogy ez is milyen nagy áldozatok árán sikerül csak, nemhogy egy-egy hímzést lefotózni meg megmutatni...), de szerintem ha nyűgnek vagy tehernek érzed a blogod, ne ragaszkodj hozzá. Sajnálnám, meg tudnám érteni és el is tudnám fogadni!

    VálaszTörlés
  11. Velem az az igazság, hogy mostanság semmire sincs időm, pedig alapvetően nem csinálok semmit. Dolgozom, abajgatom a gyerekeket, és az itthoni második műszak. Esténként már nagyon fáradt vagyok, és csak olvasni van energiám, vagy még ahhoz sem. A munkahelyemen meg olyan lassú a böngésző (valszeg direkt), hogy onnan be sem tudok lépni. Szóval én ezért nem szoktam kommentelni. Az, hogy nálam sincs nagy forgalom már egyáltalán nem zavar, és tudod mikor jöttem rá? Akkor amikor a családi blogomat, (ahová tán nem is lehet írni, de ez nem biztos)elkezdtem visszaolvasni. Olyan dolgok jöttek vissza, amiket már el is felejtettem. Annyira jó volt újraélni azokat az emlékeket. Szóval szerintem ne hagyd abba a blogolást, mert bár kevesen írnak, sokan olvasnak, és Neked is szép emlékeid vannak és lesznek ide írva.
    Ja és ugyi ott az fb is, ahol lényegesebb könnyebb, egyszerűbb a kapcsolattartás. Na jó eldugulok! :-)

    VálaszTörlés
  12. nwm vagy ezzel egyedül, de hogy töröld a blogot... én inkább elmenteném s kinyomtatnám... ha netán véletlenül veszne el, az nagyon rosszul esne... hajrá, ne add fel!

    VálaszTörlés
  13. Szia Adri!
    Csatlakoznák az előttem szólókhoz, ne töröld a blogodat! Én is mindig olvaslak, de tény, hogy ritkán kommentelek. Bár az utóbbi időben igyekszem ezen változtatni.
    Én is voltam hasonló dilemmában, de végül arra a jutottam, hogy anno azért hoztam létre a blogomat, hogy megmutassam miket alkotok, ha meg még visszajelzést is kapok annak külön örülök. :-)
    Szóval kérlek ne hagyd abba a blogolást! :-)
    Cat

    VálaszTörlés
  14. Adri! Abba ne hagyd, mi lesz velünk...annyi ötletet, új dolgot láttam nálad, te is benne vagy ,hogy elkezdtem írni az én blogomat. Bocsi én se vagyok nagy kommentelo, de amúgy se vagyok egy duma láda. En speciel mindennap ránézek a blogodra.

    VálaszTörlés
  15. Úgy látom, sokan hasonlóan érzünk. Én is írtam hasonló blogposztot úgy fél éve - és persze hasonló válaszokat is kaptam. Azt hiszem, a blogírás másfajta "társasági életet" hoz létre körülöttünk, mint az egyéb social network oldalak, de ez is egy szép vállfaja.
    Mondjuk mi, akik itt válaszoltunk, megígérhetnénk, hogy hébe-hóba mindannyian hozzászólunk egymás blogjához, csak hogy örüljünk egymásnak. :D :D

    VálaszTörlés
  16. Kedves Adri!
    Eddig is be-benéztem Hozzád, mert rengeteg inspiráló ötleted van - és gyönyörű dolgokat készítesz, bár kommentet alig-alig hagytam... Most azonban bejelentkeztem olvasónak - ezt is bátorításul! :)
    Ha szívesen írod, tedd továbbra is, mindannyiunk örömére... ha nyűg, akkor kell abbahagyni.
    Manapság annyi minden elvonja az emberek figyelmét... én mégis úgy érzem, hogy egy új szó jelent meg a szótáramban, mióta blogolok, ez pedig a "blogbarátnő" :) Már sokakat annak érzek.
    Persze mindannyian el-elkedvetlenedünk néha, de ilyen az emberi természet...
    Röviden összefoglalva: szeretjük amit csinálsz!!! Sok erőt hozzá!
    Ildikó

    VálaszTörlés
  17. Kedves Adri!
    Az én apukám, ha bizonytalan voltam valamiben, és megkérdeztem, hogy mit tegyek, mosolyogva azt mondta: "Ha rám hallgatsz, azt csinálsz, amit akarsz." Aztán persze elmondta a véleményét is, segített a döntésben.
    Most én is ezt mondom Neked, de közben a blogírás folytatására biztatlak.Az indokaimat már elmondták az előttem szólók, ezért nem ismétlem meg őket. Kívánom, hogy kézimunkázz sokat, és mutasd is meg nekünk!

    VálaszTörlés
  18. Szia Adri! A követőd vagyok, olvasom is minden új bejegyzésedet. Az amit írtál az időről, igaz. Nekem csak az irodámban van netem, minden reggel végignézem az új bejegyzéseket, de írni csak ritkán írok, mert arra már nincs időm, dolgozni is kell :-) És igazat adok Fidikének, leginkább azonak írok megjegyzést, akik nekem is szoktak. Így van egy bizonyos fajta komunikáció köztünk. Szerintem ne csüggedj el, tudom nagyon jó érzés, amikor valaki hozzászól, megdicsér, de éltessen a tudat, hogy azért mi nézegetjük a munkáidat, ja és a családodat. Nagyon aranyosak a fiaid, hogy van időd két ilyen kicsi gyerek mellett? És nagyon is termékeny vagy. Csak így tovább, mindent bele, mi szerenénk még Téged olvasni :-)

    VálaszTörlés
  19. Hát én ezt miért nem láttam eddig? Na mindegy.

    Adri, eszedbe ne jusson törölni a blogot!:)
    Végül is ez egy napló, bizony jó lesz évek múltán vissza-visszaolvasni, nézegetni. Akár sok visszajelzést kapsz, akár keveset másoktól.
    A kommentek hiányának lehetséges okait már leírták a többiek, nem ismétlem meg.
    Azt meg látod, hogy a blogod "forgalma" mekkora, biztos vagyok benne, hogy jóval többen látogatnak meg és nézelődnek Nálad, mint ahányan hozzászólnak egy-egy bejegyzésedhez. Szóval csak ne nagyon törölgess...:)

    VálaszTörlés
  20. Egy ideje már én is olvaslak, igaz írni nem szoktam. De gyönyörűek a munkáid és kár lenne nem megmutatni őket.

    VálaszTörlés
  21. Kedves Adri!
    Mindent leírtak már előttem. Hozzászólok, hogy lásd olvaslak :)
    Az igaz, hogy egy like gomb nagyban fellendítené a posztokat.
    (nekem még kevesebb a látogatóm, és a hozzászólások száma )egy időben én is elvoltam keseredve, de úgy gondolom, hogy juszt is tovább csinálom, magamnak.
    Fel a fejjel! és szép napot :)

    VálaszTörlés