Köszönöm! :-)

Milyen sok komment érkezett az előző bejegyzéshez! Köszönöm mindenkinek a kedves szavakat, jó látni, hogy azért vannak még sokan, akik olvassák a blogom. Bevallom, azt hittem, hogy csak páran vannak, mert alig-alig jönnek hozzászólások a bejegyzéseimhez. De ezek szerint zugolvasóim is vannak. :-) Köszönöm még egyszer!

A kérdésekre válaszolva, a munkahelyemen már tudják, legalábbis a főnökeim és a szűkebb csoportom (kb. 16 ember. Az egész területen, ahol dolgozom, úgy 70-en vagyunk és ez a bank létszámának csak a tizede).

Bence is tudja, örül neki, de nem ő nógatott, hogy szeretne már kistestvért. Sőt, eleinte, amikor még csak célozgattunk rá, azt mondta, hogy nem szeretne, de miután elmagyaráztam neki, hogy attól őt még ugyanúgy fogjuk szeretni és mindig az én kis "babucim" marad, már megnyugodott és kb. kétnaponta kérdezgeti, hogy mikor fog "kikelni" a pocakomból a kistestvére. :-) Az oviban is eldicsekedett vele, és azóta elköszönni is úgy szokott reggel, hogy nemcsak az arcomra ad puszit, hanem a hasamra is. :-)

Természetesen beszámolok majd a későbbiekben is a történésekről, de nem napi szinten (úgysem lenne most még miről), nehogy megunjátok a végén! :-)