Elegem van...

... a télből teljesen! Mindig is utáltam a telet, de amióta Bence megszületett, még inkább. Ez a sok betegség teljesen kikészít testileg-lelkileg egyaránt. Két hete, épp szabadságon voltam, amikor csütörtök délután Bence 38 fokos lázzal ébredt. Ezt egészen hétfőig csak ideig-óráig tudtuk csillapítani neki. Volt olyan, hogy hajnal 2-kor háromszor hűtőfürdőztünk egymás után, mire lejjebb tudtuk tornázni. Négy nap után elmúlt a láza, maradt egy kis köhögés, de a múlt héten még itthon voltam vele táppénzen. A héten már mehetett oviba, bár még mindig köhög, de ez a köhögés igazából már hónapok óta tart nála, szedünk is rá gyógyszereket. Szerdán azonban szóltak az oviban, hogy nagyon köhög, fuldokolva, így tegnap a férjem elvitte orvoshoz. Közben nekem is kezdett fájni a torkom (az egyik kolléganőmet hétfőn úgy zavartuk el orvoshoz, bejött dolgozni betegen és kiderült, hogy influenzás lett), volt egy kis hőemelkedésem, így elkértem magam munkából és elmentem orvoshoz. Kedden kell visszamennem. Tehát egy hét szabi és egy hét táppénz után dolgoztam 4 napot és most újra táppénzen vagyok. Talán nem influenza, lázas nem vagyok, csak nagyon taknyos és fáj a fejem. De hogy ennyi ne legyen elég, tegnap délutánra Bence belázasodott, ma reggel is lázas volt, így irány vissza a gyerekorvoshoz, antibiotikumért. Most már teljes a tünetegyüttes a hörghuruthoz. :-( Így most itthon vagyunk mindketten és próbálunk gyógyulni. Annyira gyűlölöm ezt az egészet, főleg a tehetetlenséget, hogy hiába próbáljuk óvni magunkat és a gyereket is, mégsem sikerül, és azután hiába teszek meg mindent a gyógyulásáért, csak tehetetlenül nézem a lázmérőt és számolom a perceket, hogy mikor adhatom neki az újabb adag lázcsillapítót. Szegénykém nagyon hősiesen viseli. Igaz, soha nem volt sírós-nyűgös típus, 38 fokos lázzal is ugyanúgy játszik, ugrabugrál, mint máskor. Azt hiszem, ő sokkal jobban viseli ezt az egészet, mint én. Nagyon büszke vagyok rá ezért!

Bocsánatot kérek a kifakadásomért, de muszáj volt kiírni magamból...