Dühöngő

Úgy vagyok vele, mint sokan: nem szoktam ilyesmit blogra írni, de annyira felhúztam magam egy tévéműsoron, hogy most muszáj vagyok kiadni magamból a mérgem. Persze magamnak köszönhetem, senki nem tartott pisztolyt a fejemhez, hogy nézzem meg. Az egyik ismeretterjesztő csatorna műsorát néztem délután, amelyben gyerek szépségversenyekről volt szó, és néhány családot mutattak be, akik benevezik a gyerekeiket ezekre. Kisgyerekes anyukaként engem igenis felháborít és nem tartom természetesnek, hogy szinte még járni alig tudó, főleg kislányokat (bár kisfiúkat is neveztek) agyonfestenek mini felnőttekké, mindenféle vegyszereket fújnak rájuk barnítás gyanánt, és arra kényszerítik őket, hogy pózoljanak a kifutón!!! Félreértés ne essék, önmagában még nem is lenne bajom a gyerek szépségversenyekkel, amíg azok normális keretek között zajlanak, a gyerekek élvezik, önmagukat adhatják közben és nincsenek rákényszerítve a részvételre. Az egyik "anyukára" különösen dühös lettem, amikor a kislányának cukorkát ígért, ha gyakorolja a lépéseket, pedig semmi kedve nem volt a gyereknek, inkább játszani szeretett volna. Ugyanez az anyuka a versenyen is a síró kislánynak epres süteményt ígért, ha felmegy a színpadra. A kislány megtette, de láthatóan nem nagy lelkesedéssel, kicsit duzzogva. Majd amikor lement a színpadról és kérte a megígért süteményt, az anyja közölte vele, hogy nem kapja meg, nem érdemli meg, mert nem szerepelt jól és NEM TETTE ŐT BOLDOGGÁ!!!! Na itt éreztem azt, hogy legszívesebben belevágnék egy konyhakést abba a nőbe, pedig nem vagyok egy agresszív ember, gyilkos hajlamaim pedig pláne nincsenek. Az ilyen szülőnek nevezett embertől komolyan mondom, ugyanúgy elvenném a gyerekét, mint attól, aki bántalmazza, még akkor is, ha nem egy kategória a kettő. Bár az én szememben nem sok különbség van a közöttük! Szegény gyerekeket sajnálom, hogy nem lehet normális gyerekkoruk, hanem az a feladatuk, hogy az anyjuk saját, kiélni nem tudott vágyait teljesítsék be. Mellesleg ez abból is látszik, hogy 10 gyerekből 9-nek az anyja széthízott tehén (itt újra elnézést kérek azoktól, akik nem 40 kilósak, mellesleg én sem vagyok egy nádszálkisasszony)! Nekem soha eszembe nem jutna ilyesmire kényszeríteni a kisfiamat. Ja, és nekem nem az volt az első mondatom, amikor megszületett Bence, mint egy másik anyukának a műsorból, hogy itt az én egymillió dolláros kisbabám!
Az biztos, hogy ezt a műsort nem fogom többször nézni, nem idegesítem magam azon, hogy egyes emberek mennyire nem normálisak! Elnézést is kérek a kifakadásomért, de nagyon kikívánkozott belőlem.